Az elkövetők származása fontos lehet egy tragédiát érintve, főleg, ha szikrának bizonyul a puskaporos hordón. A baj csak annyi, hogy ez a fajta bűnelkövetés mindenkit fenyeget, és éppen ez nem arról szól, ami ellen egyébként már régen elkeseredett az itthon élők egy része. Nem a mindennapi tyúklopásokról és egyéb házkörüli dolgok eltűnéséről beszélünk most, amik joggal ássák alá a biztonságérzetünket. Ez most egy nemzeteken átnyúló esemény volt. A szervezett bűnözésről beszélünk.

A sajnálatos és tragikus veszprémi bűncselekmény kapcsán, a szokásos törésvonalak alakultak ki. Egyik oldalon az egyértelmű cigánybűnözés létéről beszélnek, míg a másikon arról, hogy a támadók bőrszíne, vallása, etnikai hovatartozása irreleváns, nem tényező, a bűnös az bűnös, legyen az roma vagy nem roma. A nagy nyilatkozatháborúban illetve információtengerben a politika, rendőrség, a média és az állampolgárok is csak ezzel foglalkoznak illetve a közbiztonság romlásával, mint általános és észlelhető jelenséggel. Előkerül a tavalyi siófoki, Enyingről való mintegy 200 fős tömeg nem kicsit agresszív felvonulásának a felvétele, (hála a videómegosztó oldalaknak), Toroczkai felveti a klánszövetségek magyarországi létrehozását. Szigorú elnöki döntés születik a Magyar Hírlap állami bojkottjáról és néha még talán azt is megemlítik, hogy ha nem a román válogatott Marian Cozmát ölik meg brutálisan, akkor, az egész enyingi alvilági harcokról, balatoni terület felosztásról, bosszúról az égvilágon nem tud meg, senki semmit.

A tévéadók örömteljesen jelentik a hírt, hogy jön Arkan 300-a, a veszprémi alvilág bosszúra készül közben a rendőrség persze semmiről nem tud, elmondják megnyugtatásul, hogy az immár hírhedett kistelepülés lakói nem tudták átvenni az ellenőrzést a magyar tenger fölött és hiába próbálkoztak, nem lett erősebb befolyásuk az alvilágban. Három embert gyanúsítanak, azért a vajda és az elkövetők ellen vagyonosodási vizsgálat indult és, ha felkötnék vagy meglincselnék a gyilkosokat a közvélemény is megnyugodna valószínűleg.

A leglényegesebb kérdésről, az igazi rákfenéről viszont senki nem beszél, még a szélsőjobb vagy szélsőbal sem, sőt az átlagpolgár is inkább az országban uralkodó nem létező közbiztonságról álmodozik, ami kimerül abban, hogy őt lehetőleg ne támadják meg vagy ne rabolják ki, ami persze abszolút érthető és elfogadható, de a valódi problémához nincsen sok köze. Ugyanis ami a legfélelmetesebbé és a legélhetetlenebbé teszi hazánkat, az a szervezett alvilág.

Döbbenetes, hogy nyilvánosan beismeri mindenki ennek a létét ( rendőrség, média, politika, közvélemény) és mégsem ez a fő probléma, hanem az elkövetők származása vagy éppen ennek tagadása. Az miért természetes, hogy minden működő vagy éppen újonnan megnyílt helynek védelmi pénzt kell fizetnie, hogy a Balatont felosztják bűnözői csoportok, csakúgy, mint az ország minden egyes szegletét? A zsaruk teljesen természetesen beszélnek erről, a tévéadók büszkén kijelentik és hirdetik, ha egy gengszterekből álló brigád bosszúra készül az ő területükön elkövetett gyilkosság miatt (miközben nekik tökmindegy ki volt az áldozat, a lényeg, hogy az ő felségterületükön történt).

Mert ezek szerint lehet örvendezni annak, ha Szegeden vagy Pécsett a helyi kéziseket és kosarasokat szerbek vagy horvátok, a fővárosban a focistákat és mondjuk a vízipólósokat albánok, ukránok, oroszok és magyarok (szervezett bűnőzők persze) egyaránt védik, ők a sportolók és persze minden szórakozóhely vagy vendéglátóegység hű őrei, hiszen országszerte mindenkit véd valaki, csak éppen szegény Cozma és a többi veszprémi éljátékos mögött nem állt senki.

Nyíltan kimondható: ha Magyarországon valaki éttermet, ingatlant, diszkót vagy akár egy pékséget akar venni vagy nyitni, annak fizetnie kell, a soknemzetiségű, bőrszíntől független maffiának amelyik - több mint erős gyanú -szorosan összefonódik a mai, bármilyen színezetű politikai elittel. Ami a legfájóbb, hogy ezzel nehéz lenne vitatkozni, hogy demagógia vagy túlzás, ez bevallott és létező dolog. És ennek igazán káros és mérgező létét abban lehet a leginkább tapasztalni a hétköznapokon kívül, hogy erről mindenki tud és mindenki beszél is róla, csak éppen olyan természetesen fogadják el a korábban, fent említett szereplők, hogy már senkinek sem tűnik fel.

Sajnos Marian halála, szigorúan ilyen szempontból nem jelent semmilyen morális előrelépést vagy bűnmegelőzési áttörést, mert aki ma ezt feszegetni próbálná, az nem harminc, hanem legalább harmincezer ember érdekét és egzisztenciáját sértené…

SEPTIMUS