Márpedig ha ennyire népszerű a dal, hogy a biznisz érdekében csengőhanggá mutálódott, akkor valószínűleg a magyar népesség jelentős részének lelkéből szakad ki így a sóhaj néhanapján. A főnököt már csak pozíciója okán, az ősi osztályellentét miatt is szokás nem szeretni. És persze mindenki inkább süttetné a hasát naphosszat.

Így rendben van, hogy a magyar emberek jó része már megszokásból is a „megyek gályázni” sóhajjal indul a munkahelyére, de a munka lehet rossz akkor is, ha nem tamponnyomó operátorként görnyedsz a szalag fölött. Mert előfordulhat, hogy a munkatársak is népművészeti agyagedények – ahogy egyszer a portás aposztrofálta virágnyelven és perelhetetlenül a kellemetlenkedő ügyfelet egy hivatalban. A találékony kollégák sokféleképpen nehezítik vagy akár teszik pokollá a mindennapokat a munkahelyen.

Az egyik kellemetlen típus a Tökéletes. Ő az, aki folyton összeráncolt szemöldökkel, szigorú arccal jön-megy, és ha valami nem úgy sikerül, ahogy ő elképzeli, lehord mindenkit mindennek. Mindent jobban tud, de nem elég, hogy ő jobban tudja, az is ki kell derüljön, hogy te nem tudod. Egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy kiderüljön, te nem végzed elég jól a munkád. Ellenvetésnek helye nincs, mert nem hallgatja meg, hiszen akkor kiderülhet, hogy esetleg mégsincs igaza. Hibázni megbocsáthatatlan bűn a szemében, mert vele soha sem fordul elő. Ha mégis, másra tolja. Ha főnöki pozícióban van, kéjjel, könyörtelenül tesz keresztbe beosztottainak. Az információ hatalom, és ő szívesen él vissza azzal, hogy mással nem osztja meg. Gyakran népes udvartartással rendelkezik.

A hatalmi játék néha óvodás szintig megy le: az alfahím vagy -nőstény vezényletére a rajongók sleppje kórusban gúnyolja a kipécézett kolléga vélt vagy valós hibáit, főleg a háta mögött, de ha eldurvul a helyzet, akár szemtől szembe is. A cél, hogy a játszma résztvevői saját bizonytalanságukat kompenzálják a másik „lenyomása” által. Elvégre ha mindenki hülyébb nálam, én lehetek az evolúció csúcsa, a teremtés céloka. Természetesen, aki tegnap tettes volt, ma áldozat lehet, ha változnak az erőviszonyok.

Az ilyen nagyokost legjobb szájon vágni, ha túlzásba viszi a kötekedést, de sajnos, ezt ritkán teheti meg az ember retorzió veszélye nélkül – már csak azért is, mert lehet, hogy ő az erősebb. Lehet nem venni tudomást róla, - szintén nem egyszerű, ha a munka miatt kapcsolatban kell lenni vele, és ha az embernek még a tenyere is viszket. Keress másik állást, mondják erre sokan. Na ja…

A szakértők szerint van megoldás: ezt röviden szofisztikált nyalásnak nevezhetjük. Az alaptétel, hogy a célszemély soha ne érezze, hogy tökéletességét bármi veszély fenyegetné. Ez utóbbi akkor fordulhat elő, ha:

 - Megmondjuk neki, mit tegyen

- Kéretlenül tanácsot adunk

- Fejére olvassuk a tévedését

- Éreztetjük vele, hogy mi vagyunk a jobbak

Ezt elkerülendő mondandónkat be kell csomagolni: ha téved, elsiklani felette, és a lehetséges pozitívumot hangsúlyozni; úgy elővezetni az ötleteket, mintha neki már korábban eszébe jutott volna; óvatos megfogalmazásban tálalni a javaslatokat; és mindemellett tökéletesen dolgozni…

Gyomor kell hozzá, de akinek a cél szentesíti az eszközt, megpróbálhatja. Elégtételül szolgálhat, hogy ha a főokos nagyon el van telve magával, esetleg észre sem veszi, hogy hintába tették. Ha sikeres a stratégia, az áhított nyugalom is eljöhet, és akkor már csak a többi kellemetlen kolléga ellen kell felírni valami csodaszert.