Valamiért ezek az örökbecsű sorok jutottak eszembe a karácsonyról, talán mert olyan elkerülhetetlenül ismétlődik minden évben. Na meg persze látványosan kell szeretni szeretteinket erre a rövid időre. Ilyenkor szokták a lapokban ócsárolni a konzumidiótákat, akik vad hordaként csörtetnek a felhalmozott akciós termékek megvásárlására, és sárba rántják az ünnep tisztaságát.

De ne ítéljünk ilyen elhamarkodottan! A minap megjelent egy hír, miszerint az angol királyné kiadta az utasítást, hogy a válságra való tekintettel korlátozni kell a királyi család által karácsonyi ajándékra szánt összeget. Ebből is látszik, hogy a brit birodalom bukása törvényszerű volt: ilyen rövidlátó gondolkodással nem lehet fenntartani. Válság idején nemhogy kevesebbet, de többet kellene költeni, dupla toronyórát venni karvastagságú rapperlánccal!

Akár itthon is kiadhatnánk a jelszót: vásároljunk a hazáért, hiszen ezzel munkahelyeket mentünk meg, ha másét nem, legalább a kereskedőét. Ezenkívül a vásárlás örömet okoz, feledteti a jövőtől való szorongást, sok boldog embert láthatunk egy rakáson, akik erre az időre áramlatélményt élnek át, és élvezik a jelen pillanatot. Ez az állapot pedig kivételes ajándék bárki számára.

Ha például én vehetnék egy olyan műanyag halat (keresztény jelkép!), ami gombnyomásra partra vetettként vergődni kezd és karácsonyi dalokat játszik – ahogy kollégám mesélte –, akkor majd’ kibújnék a bőrömből örömömben, és előre röhögnék azon, mit fog szólni az ajándékozott. Sajnos egyelőre nem láttam ilyet.

Ami pedig a nagybetűs Szeretetet illeti, egyszerűen megoldható. Egy találó megfogalmazás szerint, ha szeretek valakit, az azt jelenti, hogy hagyom, hadd legyen olyan, amilyen lenni akar, még ha ez engem zavar is néha egy kissé. Ha pedig örülök az ő örömének, akkor már biztosan megtettem ez ügyben, ami tőlem telik. Bár nekem is gyakran egyszerűbbnek tűnik az akciós termék megvásárlása.

(Ha maradt még kérdésed: K.E.K.Ü. = Kellemes Karácsonyi Ünnepeket! Állítólag van ilyen.)