Adva van ugye egy fantasztikus három éves ló, egy erről alig valamit tudó közvélemény és egy általános vélekedés, hogy a legismertebb magyar nem más, mint Puszkasz és a világon erről ismerszik meg leginkább nemzetünk meg a nagyszerű pólósainkról és kajakosainkról (az itt leírtak természetesen semmiképpen nem Öcsi bácsinak vagy pekingi aranyérmeseinknek az értékét csökkentik). De mely országok mely rétege az, amelyik valóban bármit is tudna hazánkról? Az úgymond, minden pejoratív értelmezés nélkül, alsóbb osztály negyven feletti képviselői hallottak talán Puskásról, szülőföldjéről is, de hogy ez a rejtélyes földdarab hol is leledzik illetve mit is adott a világnak ezen kívül, na akkor beáll a néma csend. A nyugat-európai és amerikai, ausztrál és japán dúsgazdag és jelentős számú középosztály valamint milliomos elitjük viszont maximum a hőzöngésekkel, a Balkánnal és talán ’56-tal tudja társítani képzeteit Magyarországgal, ami valljuk be elég kevés, mondjuk ki, semmi. Na most van egy dolog, amit nálunk a proli, szerencsevadász, szenvedélybetegség stb. jelzőkkel illetnek, sportnak még véletlenül sem (az előbb említett országokkal szöges ellentétben) amit hazai újságok, tévék véletlenszerűen néha megemlítenek, ez pedig a lóverseny. Ennek legnépszerűbb ága a gallop, amikor is aránylag kistermetű emberek (úgynevezett zsokék) ülnek tisztavérű angol telivéreken és ostorral vagy anélkül de, egy céljuk van, a győzelem.

Nos, hogy kik is azok a félnótások, „szenvedélybetegek”, akik ezt a valamit finanszírozzák és még élvezik is, sőt nézik? Kisstílű, névtelen, sportoldalakra és tévékbe nem való, említésre sem való percemberek. Második Erzsébet királynő és családja, Al Maktoum sejk, Rotschild és Uhlmann báró, Lord Lloyd Webber, George Tabor, Sir Alex Ferguson, tényleg kik is ezek? Mondjuk egy Dirk Gerkenshez, egy Árpa Attilához, egy VV Anikóhoz, egy ne adj isten, Geszti „nemzeti vágta, lovasnemzet vagyunk” Péterhez képest? A hírértéket és a hazai választékot nézve ők is nullák, akik nem értik meg, hogy ez a gallop vagy mi nem sport, hanem maga az iszonyat, a veszteség, a munkásosztály és prolizmus szinonimája. Na de. Van most egy lovunk, bizonyos OVERDOSE, tulajdonosának, egy szlovákiai magyar üzletembernek, Mikóczi Zoltánnak szemefénye, kedvenc telivérje, amelyik (aki?) tíz futásából tízet nyert és Londontól Stockholmig, Tokiótól Melbourne-ig mindenhol ismerik, mint a MAGYAR színek képviselőjét és a világ egyik legnagyobb sprint nagydíján számít esélyesnek ezer méteren. Ráadásul a földkerekség legismertebb versenyének, az öt millió euró összdíjazású Arc’ D Triomphe-nak a napján indul, a második futamban, ahol a fentebb említett nemzetközi arisztokrácia tagjai a helyszínen, a több tíz vagy százmillió jómódú nyugati vagy távol-keleti polgár pedig a tévék képernyője előtt vésheti az eszébe azt a kifejezést, hogy Hongrie, Hungary satöbbi. Ezt a futamot, a Prix de L’Abbaye-t közvetítik a legnagyobb sport (!) csatornák világszerte (nálunk a Fix tévén illetve a világhálón nézhetik a szerencsések, hiába ez nem a Hősök Terei cirkusz életveszélyes attrakcióinak nagyszerű és igényes előadása, amit mindenkinek nézni kell…) a győztes vagy a helyezett örök dicsőséget és hallhatatlanságot szerez a nyeremény mellett tulajdonosának és hazájának.

De persze mi csak bámuljuk a „hírneves” celebjeinket és producereiket, ja és higgyünk a parasztvakításnak, miközben ők Mikóczival ellentétben nemhogy egyenlő félként, üzleti és magánemberi partnerként nem szólhatnának a pénzügyi és arisztokrata elithez a páholyban, mint ő, de még a helyszínen lévő hetvenezer a legújabb divat szerint kiöltözött és jól szituált közönséget kiszolgáló italpultokhoz is alig jutnának el. Tudniillik a mi „sztárjainkat”, külföldről ideparancsolt főnökeiket és szabadcsapataikat, szóval ezt az egész „országimázst” valójában egyáltalán nem ismerik, míg Overdose-t és idomárját, Ribárszki Sándort vagy a csodaló tulajdonosát, a győzelmei után a magyar zászlót rendszeresen lengető Mikóczi Zoltánt a nemzetközi, VALÓDI elit is magához méltónak tartja. A legfrissebb hírek szerint a francia házigazdák 40 VIP vendéget hívtak meg kis hazánkból, érdemes lesz majd olvasni a névsort, kik is ők… Pannónia provincia bulvárvezérei pedig utólag, esetleg majd lefölözhetik azt a hasznot, amit még Kincsemnek sem sikerült, sőt senkinek hazánkból: a fények városában, Párizsban sikeresnek és egyenrangúnak lenni.

Septimus

Videó: Overdose Baden Bandenben és Overdose Hamburgban